Engem ugyan sohasem erőszakoltak meg, de három esetet tudok felhozni, amikor szexuálisan próbáltak visszaélni velem. Mindhárom esetben korai húszas éveimben jártam, de a határozott fellépésemmel mindig kivédtem ezeket a lúzereket.

A gyerekes szexhaver, akinek nem vett anyuci nyalókát

23 éves szingli srác voltam, ő pedig egy párkapcsolatban lévő, 35 éves pasi. Évekig találkozgattunk, végül is csak a szex tartotta össze a kapcsolatunkat, amivel persze semmi gond nem volt, mert ki ne akarta volna szopni azt a hatalmas faszt. Csak hát ez az, hogy hiába van az embernek hatalmas fasza, ha legbelül egy férfiatlan tuskó. Egyik este folyamatosan írogatott, hogy kanos, hadd jöjjön már fel hozzám, engem viszont akkor már két hete tartott padlón egy családi tragédia, de nem meséltem róla neki, mert minek. Tudtam, hogy nincs bensőséges kapcsolatunk, nem kell neki tudnia a problémáimról, engem sem érdekelnek az övék. Na addig-meddig könyörgött, mire végül azt mondtam, hogy oké, gyere, de nem ígérek semmit. Persze valahol ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne egy kicsit kikapcsolódni és érezni egy kis törődést, még ha azt jelen esetben egy szexhavertól kapnám is meg. Megérkezett, dumáltunk kicsit, beszélgetés közben pedig mindig megveregette a combomat, jelezve, hogy most már készen áll a dugásra. Nekem viszont csak nem volt hozzá kedvem, mondtam neki, hogy ma inkább mégse. Felpattant, kiugrott belőle az elmebeteg és hozzám vágta, hogy milyen gyerekes vagyok. Gyerekes, amiért ma nem akarok baszni. Nekem sem kellett több, visszaordítottam rá, hogy igen, bazdmeg, mert ez meg ez történt és most kicsit tele az agyam. Sohasem láttam még pasit, aki ennyire kiakadt volna azon, hogy nem kapott picsát. Soha többé nem találkoztunk újra. 

A lakótárs, aki sohasem tanulta meg, hogyan legyen férfi

Ekkor már harmadjára követtem el azt a végzetes hibát, hogy egy meleg sráccal költöztem össze, de más opcióm nem volt. Tetszettem neki és flörtöltünk is kicsit, de ennél tovább sohasem vittem a dolgot. Aztán egyik este olyan fáradt voltam, hogy nyitott ajtónál dőltem ki az ágyra, ő pedig követett. Egy szál alsógatyában feküdtem, neki pedig tetszett a látvány, így gondolta, bepróbálkozik. Bejött és lefeküdt mellém az ágyra. Megkérdeztem tőle, hogy mire készül, mire ő: megerőszakolni. Nyilván kiröhögtem, hiszen még ha komolyan is gondolta volna, a maga 175 centijével és 70 kilójával ez csak egy kellemetlenül füstbe ment terv lehetett volna és úgy lerúgtam volna magamról, mint a zoknit. Hát, később tényleg le kellett. A srác rám mászott és elkezdte csókolgatni a tarkómat. Ez még nem volt durva, hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy rám másznak, tudom kezelni... vagyis szimplán visszautasítom a közeledésüket. Viszont ez a féreg addig-meddig próbálkozott, hogy már kezdett ténylegesen irritálni, akkor pedig végleg elrúgta a pöttyöst, amikor azt mondta, hogy "akkor is lesmárollak, ha nem akarod." Na bennem a pumpa fel is szaladt a hetedikre és szabályosan lerúgtam magamról. Be is szart és lesokkolt képpel megkérdezte, hogy ugye, tudom, hogy csak poénkodott. Nem, bazdmeg, azután, hogy már percek óta kéregettelek, hogy hagyd abba, egyáltalán nem hatott poénnak. Felpattant az ágyamról és kiment, de még előtte hozzám vágta, hogy figyeljek a viselkedésemre, ami az egyik legtipikusabb reakció egy szexuális ragadozótól. Elutasítod, majd még neki áll feljebb és téged ekéz. Egy hónap múlva elköltöztem.

A drogos társaság, akik szlingben akartak megbaszni

Az én életemben már az lenne meglepő, hogy ha egyszer egy normális sráccal találkoznék. Addig viszont itt vannak az újabb idióták. Szintén 23 voltam. Már hónapok óta írogattunk egymásnak egy sráccal Grindrön - nevezzük Ádámnak -, mire végül sor került a találkozásra is. Felhívott magához, hogy iszogassunk, majd menjünk el bulizni. Oké, jó terv, ott vagyok. Kopogtam az ajtón és egy teljesen idegen srác fogadott. Szia, Béla vagyok, kerülj beljebb. Na és hol van Ádám? Még öltözik. Ja, oké. Kijött Ádám a szobájából és megkérdezte tőlem: "Ja, nem mondtam, hogy többen leszünk?" És ezen a ponton valamiért már éreztem, hogy ez az este bizony balra fog csúszni. Bort vittem bemelegítésként, amire rácsodálkoztak, mert azt hitték, hogy én is cuccozok, mint ők. Egy lenge mozdulattal kiterítették elém az ekit, a ginát, a kokót meg valami negyedik cuccot, amitől kanos leszel. Na azt egész este kínálgatták nekem, én meg csak ültem, mint egy fasz, teljesen lefagytam. A blogomból ugyan nem látszik, de elég jó nevelésben részesültem gyerekkoromban és megtanultam, mi számít önpusztításnak. A szex nem, de a drog igen. A lakáson idővel többen is társultak hozzánk, mindenki drogozott, én pedig kezdtem kiocsúdni a sokkhatásból. Miután Béla egyszerűen csak átnyúlt, lehúzta a sliccemet és kihúzta a farkamat, amit húzogatni kezdett, kimentem a mosdóba, az ajtón pedig átszűrődött a beszélgetésük. A négy pasi azt kezdte megbeszélni, hogy hova vigyenek le és dugjanak meg mindannyian. Szóval rakjuk össze: mindenképpen partiba akartak vágni. A könnyebb út nyilván az lett volna, ha bedrogoztatnak és félholtan oda dughatják, ahova csak akarják, de a nehezebb útról - mármint arról, hogy józanul vegyenek rá - sem akartak lemondani. Ezen a ponton viszont már nemcsak attól ijedtem meg, hogy drogosok között voltam, hanem attól is, hogy kárt tehetnek bennem, azaz megerőszakolhatnak. Miután kimentem a budiból, elköszöntem és hazahúztam. Ádám reakciója pedig hasonlított a lakótárs és a szexhaver reakciójához: ideges volt és még neki állt feljebb.

Mi a tanulság?

Abban a pillanatban, hogy érzékeled a veszélyt, le kell lépni. Tudom, könnyű lefagyni. Amíg a drogosokkal nem találkoztam, addig én sem értettem soha, hogy miért nem védi meg magát az áldozat, hiszen tök könnyű lerúgni magunkról a másikat vagy egyszerűen csak lelépni. De nem, nem könnyű mindig, mégis meg kell védenünk magunkat. A nap végén mindannyian férfiak vagyunk.